Tavaszi, három napos Férfitábor

Külön élmény volt felfedezni mennyire sok közös ponton tudtunk kapcsolódni egymással. Zsenge 32 évemmel a legfiatalabbak között voltam, de gond nélkül azonosultam az olykor kétszer olyan idős csoporttársaim szakmai vagy magánéleti nehézségeivel, érdeklődési köreivel. Minden résztvevő táborba hozott témája rezonált legalább két másik résztvevő kihívásaival.

... ha van „feltétele” vagy „elvárása” a tábornak a résztvevő felé, akkor az egyértelműen a nyitottság és az őszinteség. Nyitottságra van szükség az új élmények, a saját belső világunk és a többi férfi felé, őszinteségre pedig magunkkal szemben. Akkor működik egy ilyen tábor, ha felvállaljuk az önmagunkkal való szembenézést, beleállunk a kihívásba és végigcsináljuk a folyamatot magunkért és a körülöttünk élőkért. Azt hiszem ez igazán férfias dolog.

A mandala, a test tapasztalásai, expedíciók és a társak együttes ereje segítettek abban, hogy vasárnap reggel el-elcsukló hangon, nehezen formálva a szavakat elmondjam a többieknek, hogy mire jutottam, miben kérném a férficsoport segítségét. Hamarosan egy hétköznapinak is nevezhető - de engem mélyen érintő - szituációban találtam magam, és a szereplők, érzések megszemélyesítésével (pszicho)drámai sebességgel elérkeztem a férfiak falához, majd pedig a küszöbön túli tér szabadságához.

... amikor utoljára álltunk egymás mellett egy körben, egymásnak feszülő ökleink szétváltak, tekinteteink pedig már saját utukat járták, hiába kerestem magamban a veszteség érzését. Erőt kaptam, és a búcsúzással szabadságot, hogy éljek is vele.